A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.

"Vágysz a szeretetre? Hát szeress!"
(Martialis)

 "Senki nem tud igazán örülni, ha nincs benne szeretet."
(Aquinói Szent Tamás)

"Csak mert valaki nem úgy szeret, ahogy te akarod, az még nem jelenti azt, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével."
(G. G. Márquez)

"Csak akik szívükben titkot hordanak, képesek megérezni szívünk titkait."
(Kahlil Gibran)

  "Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem felejtjük el."

"A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

„Senkit nem kényszeríthetünk arra, hogy szeressen - senkit, hogy ne szeressen. Senki baján nem segíthetünk, ha képtelen a szeretetre.”

"Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet. "

 Kérdezte tőlem keddi teltházas előadásomon egy hölgy, aki túl volt már az ötvenen. Nagyon becsültem érte, hogy ennyi ember előtt felmerte tenni ezt a valljuk be őszintén, igen intim kérdést... 

 

Életünk, sorsunk, boldogságunk sikere döntő részben attól függ, milyen viszonyban vagyunk saját magunkkal. Ám aki hosszú időn keresztül nem becsüli magát, -akár, mert nem volt előtte jó példa és nem volt kitől ezt megtanulnia, vagy akár azért, mert eleve befelé forduló típus, bizony, nem tudhatja, hogyan kell kezdenie az önmagával kialakítandó, elemi érdekében álló harmónikus kapcsolatot.

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.

Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.

Egy hajótörésben mindenki odaveszett, csak egyetlen ember élte túl a szerencsétlenséget. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.
 Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza.

Péld 17,17 Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére. (A történet Kr. e. IV. században játszódik Szirakuzában, a szicíliai városállamban. Cicero, római szónok szerint a két férfi a filozófus Püthagorász követője volt.) DAMÓN és PÜTHIÁSZ Damón és Püthiász egymás legjobb barátai voltak. Kisfiúkoruktól kezdve mindent együtt csináltak. Együtt játszottak és tanultak. Olyan közel voltak egymáshoz, mint a testvérek, és teljesen megbíztak egymásban. Püthiász szókimondó ember volt, és gyakran mondott beszédeket.

"Aki ismeri a szeretet titkát, az úgy találja, hogy maga a világ egyetemes szeretettel teli." (Srí Ramana Maharsi) Minden úgy jó, ahogy van. Fontos, hogy a látszat mögött felismerjük a valóságot. A rossz mögött a jót. A látszat lehet rossz. Pozitívan gondolkodva azonban átlépünk rajta. Mélyebbre nézünk, felismerjük ott, a háttérben a "jót". Mert minden, a látszólag rossz is csak mi szolgálatunkra és segítségünkre van! Pozitívan gondolkodni annyi, mint figyelmesen járni az élet útját, nyugodtan, bizalommal és humorral.

AZ IGAZI ÉLET - -AVAGY: KÉT MAGZAT BESZÉLGET Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis kételkedő". A kételkedő ezt kérdezi: - Te hiszel a születés utáni életben? - Hát persze - mondja a kis hívő. - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket! - Bolondság! - mondja a másik. - Ez nem igaz! Hogyan nézhetne ki a kinti, külső élet? - Pillanatnyilag még nem tudom - mondja a kis hívő -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent!

Van egy óvodás gyerek, akinek szülei szigorúak, csoporttársai közül páran állandóan piszkálják. Ettől egy idő után depressziós lesz. Bármennyire is szeretne rajta segíteni az óvónéni, aki segítőkész, mosolygós, életvidám, a gyerek nem engedi. Akármilyen játékot ajánl fel neki az óvónéni, szeretne vele beszélgetni, a gyerek csak ül egy széken és naphosszat duzzog. Ha beteg kapna gyógyszert, de neki nem kell, ha fel akar állni, mert már elzsibbadt a lába a sok ücsörgéstől, kapna segítséget, de neki nem kell.

Igaz mese Luciferről Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült, és úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag, az Úr végigsétált zöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire. Elnézte az állatokat és a madarakat, a fákat és a virágokat, a tengereket és a hegyeket, aztán elnézte az embereket... És szerette mindegyiküket, és azok is szerették őt. De egy rövid idő után elszomorodott az Úr, és az angyalok, akik körülötte voltak, aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik. Ő pedig mondá: "Elnéztem az embert, és láttam az irántam való szeretetét, de ez a szeretet csak azért van, mert én vagyok az egyedüli, akiről tudomása van. Azért szeret, mert nincsen más, akit szerethessen. Szabad akaratot szándékozom adni neki, hogy szerethessen, amikor akarja, és így tudjam, hogy ha egy ember azt mondja: "Szeretem az Urat" ez azért van, mert úgy döntött, engem szeret. Ahhoz pedig, hogy ez így legyen, kell lennie valakinek, aki ellenkezni fog Velem, és arra kísérti az embert, hogy megtagadjon Engem azért, hogy mindenki a saját szabad akaratából dönthesse el, egyedül hozzám fordul-e. Szóljatok ti, angyalok, melyikőtök tenné meg ezt az irántam való szeretetből, ki hagyná el színemet az idők végezetéig? Ki tagadna meg engem és kísérelné meg az embert velem szembefordítani azért, hogy az a saját szívében dönthesse el, kit akar szolgálni?" Akkor az angyalok mind elfordították orcáikat és könnyeztek, az Úr pedig közéjük lépett, és mindegyiküket megkérdezte: "Megtennéd ezt Értem? Ki szállna szembe velem a kedvemért és űzetne ki a mennyek országából?