A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el.

"Vágysz a szeretetre? Hát szeress!"
(Martialis)

 "Senki nem tud igazán örülni, ha nincs benne szeretet."
(Aquinói Szent Tamás)

"Csak mert valaki nem úgy szeret, ahogy te akarod, az még nem jelenti azt, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével."
(G. G. Márquez)

"Csak akik szívükben titkot hordanak, képesek megérezni szívünk titkait."
(Kahlil Gibran)

  "Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem felejtjük el."

"A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

„Senkit nem kényszeríthetünk arra, hogy szeressen - senkit, hogy ne szeressen. Senki baján nem segíthetünk, ha képtelen a szeretetre.”

"Kezedbe teszem a Könyvet,
hogy vezessen a sűrű ködben.
Kezedbe teszem az átlátszó kristályt,
hogy lásd a szépet, keresd a tisztát.
Kezedbe teszem a gyertyalángot,
világíts annak, aki bántott!
Kezedbe teszem a szőtt takarót,
takard be az árván fázót!
Kezedbe teszem a fénylő kulcsot,
hogy meleg legyen, és várjon az otthon.
Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket,
hogy kezükbe tehesd a szeretetet. "

 Kérdezte tőlem keddi teltházas előadásomon egy hölgy, aki túl volt már az ötvenen. Nagyon becsültem érte, hogy ennyi ember előtt felmerte tenni ezt a valljuk be őszintén, igen intim kérdést... 

 

Életünk, sorsunk, boldogságunk sikere döntő részben attól függ, milyen viszonyban vagyunk saját magunkkal. Ám aki hosszú időn keresztül nem becsüli magát, -akár, mert nem volt előtte jó példa és nem volt kitől ezt megtanulnia, vagy akár azért, mert eleve befelé forduló típus, bizony, nem tudhatja, hogyan kell kezdenie az önmagával kialakítandó, elemi érdekében álló harmónikus kapcsolatot.

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.

Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.